Vágy

Öleljük egymást, testem testedhez simul. Karommal karodat ölelem. Lázasan tapad szívem szívedhez. Szinte egyszerre dobban. Már – már nem is tudom, melyik dobbanás melyik szívhez tartozik. Egyek vagyunk. Tekintetem óvón, mohón emelem feléd. Látom ajkadon ajkam nyomát. Szomjasan keresem szádat. Vadul harapom, szívom, kutatom. Tudom, érzem, hogy szomjamat, csak szomjad képes eloltani. Ezért még mohóbban kapok ajkad után.

Jól ismert, de mégis mindig új és új táncot járunk. Ősi ritmusra hullámzó testem megigézve remeg tested után. Vékony verejték vonja be bőröm. Fénylőn csillan rajta a napsugár. Sós íze a számban akár a Te ízed is lehet. Összekeveredve csöppen melleim közé, hogy megadja magát a gravitáció erejének. Torkodból halk suttogás, rekedt nyögés tör elő. Szinte suttogva simítod végig leheleteddel érzékeny bimbóim még érzékenyebb udvarát. Ujjaim önként vállalt visszafogottsággal, lassan, de mégis lázasan kutatják hátad jól ismert érzékeny pontjait. Szinte teljesen megállva a nyakad vonalánál, hogy ott visszafordulva még tovább fokozzák sejtjeidben a vágy izgalmát.

Remegsz, és én is remegve zárom körül csípődet lábaimmal, mintegy indaként ráfonódva testedre, nem tudván hol kezdődik a TE és hol végződik az Én. De nem is fontos. Már nem gondolkozunk. Ősi ösztönök uralkodnak el rajtunk. Már ők vezetik tetteinket az ész helyett. Leomlott az ész hatalma, végre szabadok lehetünk. Vágyom a gyönyört, amit még megtagadsz tőlem. Egyre gyorsabban kapok a levegő után. Szempillám apró rezdüléseivel simogatom érzékeny bőrödet, miközben érzem, önuralmad már messze nem végtelen. Füledet keresem, sóhajtom, nyögöm vágyamat feléd. Közben megtalálom mögötte érzékeny bőrödet, melyet nyelvem szívesen becéz.

Torkodon akad a gyönyör hangja, egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben száguldunk a világegyetem felé. Már nem látom a nap sugarait, már nem érzem a gyenge szellőt bőrömön. Már csak az itt és a most létezik. Már csak TE LÉTEZEL! Testemben már elviselhetetlennek tűnik a tűz. Sejtjeim remegése már megállíthatatlannak tűnik. De tudom, Te is így vagy ezzel. Majd hirtelen atomjainkra hullunk, hogy ismét önmagunk lehessünk.