Papírhajók

Ültök egymással szemben és mosolyogva kanalazzátok a fagyit.

Csak ülsz ott és nézed. Nézed, ahogy a kis műanyag kanalat belemártja a gyümölcsbe, a vanília fagyiba és felemeli. Ránézel a kezére, szinte meglepődsz, hogy nem remeg. Tétován nyílik a szád ahogy várod, hogy a kanala bekússzon az ajkaid közé. Szemed huncutul mosolyog, ahogy ránézel, és közben szorosan összecsukod a szád, foglyul ejtve a kanalát.

De nem jön zavarba, jókedvűen felvonja szemöldökét és vár. Tudja, előbb, vagy utóbb, de visszakapja a kanalat. Sőt a fagyidból is kap majd kóstolót.
Szertartás már ez közöttetek. Minden alkalommal, mikor végre találkoztok, ez a vége.
Vár a pályaudvaron, majd első utatok ide vezet.
Nézed az ismerős arcot és csak mosolyogsz. Ó mennyire vártad már, hogy itt lehess, hogy vele lehess.

Nem tudod már, miről beszélgettetek az előbb, nem is fontos már. Lassan belemártod a kanaladat a félig elolvadt fagyiba és remegő kezekkel nyújtod felé. Természetes már a mozdulat, ösztönös szinte. Hirtelen megfogja a csuklódat és lassan, kínzóan lassan nyalja le a fagyit a kanaladról, miközben kaján tekintettel élvezi, hogy sikerült zavarba hoznia.

Nem mond semmit, és te is elcsendesedsz, majd a kiürült poharak között kezdesz matatni. Végül, a tálcáról magad elé varázsolod a szórólapot és minden mást távolabb tolsz, hogy a kiterített lap kényelmesen elférjen az asztalon. Először lassan, bizonytalanul hajtogatsz. Zavarodat próbálod leplezni, de rájössz, egyébként is jó móka.

Ismét jókedvűen mosolyogva, huncutul nézel rá és pimaszul kérdezed, hogy tud-e még papírhajót hajtogatni? Szinte már kihívás a kérdés, tudja ezt ő is.

Versenyre keltek, ki a gyorsabb, kié a szebb. Annyira belemelegedtek, hogy nem elég a két hajó.

Látja, hogy vágyakozva nézel a pult irányába. Feláll, kapsz egy puszit a fejedre és elsiet.

Egy köteg papírral jön vissza. Büszkén, boldogan teszi az asztalra.

Készülnek a hajók, miközben évődtök egymással. Elrepül az idő, hirtelen már csak az tűnik fel, nem járnak a villamosok odakint. Asztalotokon rengeteg papírcsónak tanyáz.

Kár lenne otthagyni. De nem tudod, hová tehetnéd. Hátizsákodban a ruhák között csak összegyűrődne. Tétován forgatod a fejed, ötletet keresve, hogy ne kelljen kidobni őket.

Nem is veszed észre, hogy közben Ő már a kabátját is felvette, és zsebeibe rámolja be a hajókat. Arra eszmélsz, hogy ott áll melletted, kezében a kabátoddal, arra vár, hogy Te is felöltözz végre.

Kérdőn nézel rá, de már a tekintetéből tudod, hogy kitalált valamit. Valami őrültséget.

Nem kérdezel, csak öltözöl. Boldogan, hogy még nincs vége a napnak. Még együtt töltötök egy kis időt.

Kint hűvös van, fázósan húzod össze magad, húzod be kezedet a kabátba. Ösztönösen nyúl kezed után, lépteit a tiédhez igazítva. Lassan bandukoltok a számodra ismeretlen környéken. Ahogy a távolban meglátod a hidat, már gyanítod, mire készül. Boldogan bújsz hozzá. Megölel, úgy álltok ott egy darabig. Várakozva emeled felé az arcod, de ő csak megrázza a fejét és mosolyogva húz tovább.

Leértek a híd lábához. Hideg szél fodrozza a vizet. Kicsit félénken nézel körül. Szokatlan számodra ez a sötét. Szokatlan a zaj, ahogy a víz loccsanva nekiütődik a parti köveknek a sötétben. Előhalássza zsebéből a csónakokat, majd leguggolva próbálja a vízre tenni őket.

Nevetve nézitek, hogy a sodrás, a hullámok mindegyiket kisodorja a partra. Egy van csak, ami elindul. Elcsendesedve néztek utána, várva, hogy a papír elázzon és elsüllyedjen. Egyre jobban átfagysz, már szinte remegsz a hidegben, de nem szeretnéd megtörni a pillanatot.

Rád néz, látja, hogy mennyire fázol. Odaáll mögéd, átkarol. Hálásan bújsz be a kabátja szárnyai alá, ölelő karjai közé. Állát a fejedre támasztja, úgy nézitek, hogy a kis bátor hajótok küzd a hullámokkal és még mindig siklik a vízen. Hirtelen egy nagyobb hullámot korbácsol a szél, felborítva a hajót. Fájdalmas sóhajjal köszönsz el tőle és ettől a varázslatos estétől.

Érzi, hogy elfáradtál, hogy indulni készülsz. Nem szól semmit, csak megfogja kezed úgy vezet óvatosan vissza a fényre, a tömegbe, az esti kavalkádba, a szállásodra.