Szülj nekem egy fiút

Kellemes kora őszi,  langyos este volt.
Türelmetlenül vártalak,  hogy megérkezz.
Úgy volt, hogy végre együtt megyünk kettesben valahová.
Együtt,  vidáman célozzuk meg a Népligetet,  és az ottani sátrakat.
Szóltál délben:  közbejött valami.
"Lacika szeretne veled beszélni. Négyszemközt!"
Ez fontos volt,  de nem tudtad még miért.
Nekem voltak tippjeim,  de nem árultam el.
Hazajöttem,  főztem.
Finomat.
A kedvencedet.
És vártam.
Vártam, hogy vége legyen,  hogy hívj,  hogy induljak,  hogy ott találkozzunk.
De nem hívtál.
Néztem a meccset,.
Jó volt,  de közben nem hívtál.
Telt az idő.
Nem hívtál.
Átöltöztem játszósba.
Már tudtam, nem megyünk aznap sehová.
De nem hívtál.
Lassan a meccsnek is vége lett.
Nem hívtál.
Majd valamikor,  késő este, boldog türelmetlenséggel kaptam fel a telefont,  mert hívtál.
Talán, még eléred az utolsó buszt.
Talán még ideérsz.
"Ne haragudj -  ünnepeltünk "
Hogy mit?
Az titok,  de este megtudom.
Vártam tovább.
Üzenet:
elérted.
Üzenet:
úton vagy de garázsmenet.
Menjek eléd.
Felöltöztem.
Elindultam.
Hívtál.
Sétálni.
Szemből, feléd.
Mentem.
Megláttalak.
Táska a válladon.
Pólód (a kedvenced) kezedben.
Megláttál.
Megálltál.
Az utcai lámpa tövében ölelésre nyitottad karjaid,
Majd hangosan kiabáltál:
"szülj nekem egy fiút! "
Megöleltél,
Elsuttogtad újra:
"szülj nekem egy fiút! Ne lányt,  egy fiút"
Nevettünk.
Közben a hideg rázott.
Én?
Soha...

Hosszú évek teltek
Jöttem haza az utolsó busszal.
Kellemes, langyos este volt.
És garázsmenet.
Leszálltam.
Sétáltam.
Nem hívtál.
Nem jöttél.
De mégis megtorpantam,
Mert egy pillanatra ott voltál a lámpa fénykörében
És suttogtad:

"szülj nekem egy fiút"