Karácsonyi készülődés

Csak állsz a konyhában a háta mögött, és nézed, ahogy pipiskedve önti a lisztet a mérleg tálkájába.
Előtte alaposan előkészültetek. Minden hozzávalót a pultra kikészítettetek, elmosogattátok a korábbról maradt mosatlant. Vagyis, azt is ő mosta el, mert úgy döntött, ma segít neked.
Letörölte a pultot és elővette a mérleget.
Ma ő süti a sütit. Meglepetés lesz. Karácsonyi. Az osztálytársának.
Őt húzta, és egyedi készítésű ajándékot szeretne vinni, meg azt is kell, elvileg.
A sors fura fintora-e nem tudom, hogy a kisebbik törpéék is húztak. A tesója a nagylány tesóját.
Tetszett az ötlet, hogy a lányok a törpikéktől saját sütésű sütit kapjanak. Ez készült ma. Vagyis ma csak kimértük, kiszámoltuk, összeöntöttük, és kevertük.
Csak állsz ott és nézed, ahogy lábujjhegyen állva méricskél. Ahogy töri a tojást.
Fúj, ez hogy néz már ki. De anya, ez érdekes. Mi ez benne?
- szeme van a tojásnak, ahogy a nagyim mondta régen, mikor olyan kislány voltam, mint Te most.
Vigyázz, a cukrot ne szórd szét..
Anya, a mokkás kanál, melyik?
Meleg lett a méz, kicsit leforráztad a kezem. Szerinted, örülni fognak neki?
Azt mondtátok,hogy szeretik a mézest. Akkor biztos. Nem mindenki kap saját készítésű kosarat.

Csak állsz ott és rácsodálkozol, hogy repül az idő.
Nézed, ahogy szorgoskodik. Tétova, de mégis biztosnak tűnő mozdulattal gyúrja a tésztát. A konyhát lassan betölti a fahéj, a szegfűszeg, a citrom jól ismert illata.
Nézed és felrémlik benned a felismerés, miért is imádod ezeket a közös, meghitt pillanatokat.
A beszélgetést, a mesélést, a meghittséget éled át újra és újra, mikor neked meséltek, mikor Te voltál kislány, rád volt nagy a felnőttek köténye.
és csak remélni tudod, hogy neki is szép emlék lesz élete első mézeskalácsa, amit az elejétől a végéig ő készít el, szeretetből, szívből, örömmel....
Mert neked örökre bevésődik a lelkedbe a pillanat, mikor lisztes arcocskájával rád nevet a tál fölött.