2014. szeptember 5., péntek

Tomi

Leszállt a vonatról
Boldog volt
Pörgött, mesélt
Be nem állt a szája
Kacagott
Vidám volt, mint régóta nem..
Bohóckodott
Voltunk mekiben
Boldog volt
Majd megálltunk valahol
A közelben virágos
"anya, miért álltunk meg?"
"mert valami fontosat kell mondanunk"
"Tomi..." mondta szomorúan és elfutotta a szemét a könny..
Azóta hol sír, hol nem
Vettünk virágot
Hazahoztuk
Elültettük
De az a boldogság amivel érkezett
Végleg elveszett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése